Kurama �s Hiei �ppen Yusuk��kt�l s�t�ltak visszafel� egy igen hossz� nap s�t�t est�j�n. Utuk keskeny, �rnyas sik�torokon vezetett kereszt�l, de term�szetesen egyik�k sem f�lt – valahogy nem volt m�r r� energi�juk aznap. M�g arra sem, hogy meg�rezz�k: valaki figyeli �ket. M�g a mindig �szn�l l�v� Kuram�nak is csak akkor t�nt fel, amikor az illet� m�r ott �llt el�tt�k n�h�ny m�terre, a s�t�ts�gben.

-�llj –sz�lt mogorv�n, alig hallhat�an Hieire, aki vele egyszerre szint�n megtorpant. Mindketten v�rakozva tekintettek el�re. Az alak ezt �szrev�ve, hirtelen k�zelebb s�t�lt hozz�juk. Ruh�ja �s arca nem l�tszott, az alakja is alig – hossz�, a f�ldet s�pr�, csukly�s k�peny volt rajta, ami minden�t takarta.

-Ki vagy? –k�rdezte t�le Hiei t�relmetlen�l. –Mit akarsz? Nincs id�nk agyon�tni senkit!

Nevet�s hangzott fel a csuklya al�l –�rces f�rfihang.

-Nincs is sz�ks�g ilyesmire –j�tt a felelet. –�s nem is lenn�l k�pes megtenni.

-Ki vagy? –ism�telte meg a k�rd�s�t mostm�r szinte d�h�sen Hiei. Nem viselte j�l az eff�le v�laszokat.

-R��r megtudnod. Akkor mondom el, amikor akarom.

-Eg�szen biztosan van �rtelme ennek a t�rsalg�snak itt az �jszaka k�zep�n? –sz�lt k�zbe hirtelen Kurama. � nyugodt volt, mint mindig.

-Nem, am�g a fiatal�r nem tudja kord�ban tartani mag�t. �gyis csak akkor besz�lek, ha � csendben kiv�rja –mondta hat�rozottan az ismeretlen.

-Addig is, nekem el�rulod a nevedet?

Az �rces hang tulajdonosa megint felnevetett.

-Mi a franc olyan vicces? –szor�totta �k�lbe a kez�t Hiei, �s a szemei k�kes sz�nnel f�nylettek fel. T�madni k�sz�lt, hirtelen azonban �gy �rezte, elhagyja minden ereje. A f�ldre esett, �s lihegve kapkodta a leveg�t.

-Nem tudom –vont v�llat a k�peny alatt is j�l l�that�an az alak. –Tal�n az, hogy semmit sem tehetsz ellenem. Mindenre k�pes vagyok, ak�rmikor legy�zhetlek.

-�s m�gis ki vagy te? –k�rdezte most Kurama, igyekezve nyugodt, kedves hangon besz�lni.

-A nevemet �gysem hallhatt�tok soha, mert csup�n egy teremtm�ny vagyok. Egy, a ti�tek�n�l sokkal hatalmasabb er� �ltet, amelyet, mint az �leter�m ad�j�t, hal�lomig, pusztul�somig szolg�lok. Ez az er� k�ld�tt el, hogy vigyelek titeket hozz� –mondta a csukly�s.

-�s �t hogy h�vj�k? –faggat�zott tov�bb Kurama.

-Felejtsd el! Nem viszel minket sehov�! –f�rmedt r� a k�l�n�s alakra Hiei, ez a kijelent�se is megtorl�st �rdemelt azonban: hirtelen �gy �rezte, mintha fejbev�gt�k volna, �s �jultan rogyott a sik�tor k�vezet�re.

-Mit m�velsz? –fakadt most ki a fi� t�rsa is, de csak nevet�st kapott felelet�l, �s a k�vetkez� pillanatban � is �sszeesett.